Bárki bármikor kerülhet nehéz anyagi helyzetbe. Sokszor önhibájukon kívül csúsznak le emberek, kisgyermekes családok a szegénység mély bugyraiba.
Ha felébredne bennünk a részvét, az empátia és a felelősségvállalás irántuk, akkor számos módon segíthetünk a bajbajutottakon.
Ha van időnk, energiánk, elszántságunk és esetleg némi szaktudásunk, akkor önkénteskedéssel is hozzájárulhatunk a szegénységben élők megsegítéséhez.
Mi sem várhattunk tovább!
3 településre látogattunk el,ahova az utolsó pillanatban érkeztünk.
Kaszaperen,Csanádapácán és Pusztaföldváron szembesültünk azzal a szomorú ténnyel,mennyire életszerű a jelenség,mi szerint emberek fagynak meg a házukban.
Pusztaföldváron értelmes,szomorú gyermeki szemek üzenték:SEGÍTSETEK!
Az édesapa lázas betegen feküdt a házban.....
két fiú várt minket,mert már semmit nem találtak,amivel fűteni tudnának.
Nem túlzás,könnyes szemmel vittük be a fát,amivel néhány napra enyhíteni tudtunk helyzetükön.
Ez a helyzet tarthatatlan!
Csanádapácára is az utolsó pillanatban értünk.Ott még égett a tűz a kályhában,de az édesanya nem tudta,mi lesz holnap...
Itt már mosolyog,mert nyugodtabban feküdhet le,hisz bár kis időre,de biztosítani tudja gyermekei számára a meleget.
Kérünk mindenkit,FIGYELJÜNK EGYMÁSRA!